Kapalyag Kitti
gyermek és ifjúsági coach

""Minden út hozzánk,magunkhoz vezet.

De tudjuk-e, hogy kik vagyunk valójában?"

Klabund

A felnőttek feladata, hogy kivezessék a gyerekeket a gyerekszobából, azáltal, hogy világokat mutatnak nekik,

amelyek közül ők később szabadon választhatnak. Egy olyan támogató, humánus és felelősségteljes közeget álmodtam meg,

melynek a szülők is aktív részei lehetnek és ahol a gyerekek szabadon fejlődhetnek, próbálkozhatnak, küzdhetnek,

elfáradhatnak és újrakezdhetnek, miközben megismerik a saját személyiségüket és a saját életük szakértőjévé válnak.

6 - 18 év közötti gyermekekkel és fiatalokkal,
az őket érintő nehézségekkel, illetve az ő nevelésükkel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel, nehézségekkel foglalkozom

iskolai teljestmény

tanulási nehézségek

kudarcok

iskolai elmaradás

jövőtervezés

pályaválasztás

MINDENKI VOLT GYEREK

Nem nevelési tanácsot adok. A gyerekekhez szóló hang színére szeretném emlékeztetni a felnőtteket.

Úgy gondolom, hogy sok szempontól könnyű bánni a gyerekekkel. Az egyik legfontosabb szempont, hogy mi magunk is voltunk gyerekek. Míg más szerep vagy helyzet kapcsán csak a beleérző kepességünkre támaszkodhatunk, azt mindannyian a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen gyereknek lenni. Jót tesz, ha időről időre megpróbáljuk felidézni a gyerekkorunkat. Az emlékek között egy dolgot biztosan nem fogunk megtalálni: a szándékos rosszakarást magunkban. Amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna, amikor leszidtak minket, csalódást okoztunk, bántottunk másokat, az nem azért volt, mert megátalkodott gonosztevők voltunk, hanem azért, mert féltünk, vagy kíváncsiak voltunk, vagy elismerésre, szeretetre, figyelemre vágytunk, vagy szégyelltünk valamit, vagy másokat utánoztunk, vagy mert néha magunk sem tudtuk, hogy kik vagyunk, vagy mert magunkat sem tudtuk elviselni néha. Ha sikerül felidéznünk, milyen volt gyereknek lenni, mire vágytunk, mire volt szükségünk és hogyan szerettük volna, hogy bánjanak velünk, az éppen elég ahhoz, hogy meglegyen egy jó alaphang a gyermekünkkel.

Nem biztos, hogy kellemes a gyerekkorunkra való emlékezés. Előfordulhat, hogy úgy érezzük a szüleink nem úgy kezeltek helyzeteket, ahogyan nekünk a legjobb lett volna. Egyetlen dolog biztos: azt tették, amit ők akkor a legjobbnak gondoltak és ami tőlük telt, amire képesek voltak. Nem biztos, hogy jó döntést hoztak, de amikor szülővé válik az ember, maga is rájön, hogy a nevelésben az a legnehezebb, hogy csak sok évvel később derül ki, hogy jó döntéseket hoztunk-e. Nagyon jó, ha fel tudjuk oldani magunkban ezeket a fájdalmakat és sérelmeket a szüleinkkel kapcsolatban. Ahelyett, hogy neheztelnénk rájuk vagy emésztenénk magunkat, megtehetünk valamit a jövőért: vesszük a bátorságot és elindulunk egy másik, ismeretlen úton a gyereknevelésben. Türelemmel, szeretettel, elfogadva a régit, valami még többre, szebbre, jobbra törekedve. Mert az emberben néha úgy jutnak nyugvópontra dolgok, hogy azt adja valakinek, amire ő mindig vágyott, de sosem kapta meg. És ha ezt olyasvalakinek adja, akit nagyon szeret, akkor úgy fogja érezni, mintha ő sem szenvedett volna hiányt benne soha. Így alakul, fejlődik, gyógyul a világ és az ember.

Konzultációra

szülők egyénileg

gyermekükkel

közösen

gyermeküknek

tudnak időpontot foglalni.

A módszerről és a szemléletről

Az ontológiai coaching módszereivel dolgozom. Ezt azt jelenti, hogy a konzultációk során arra összpontosítok, hogy minél pontosabb képet kapjak a hozzám forduló személy értékrendjéről az erősségeiről,

a gyengeségeiről, a vágyairól. Arról, hogy milyen tényezők befolyásolják a viselkedését, illetve az önmagáról és a világról alkotott elképzeléséről. Ha megismerhetem ügyfelem világról alkotott véleményét, akkor könnyebben tudok képet alkotni a problémákhoz való hozzáállásáról is. Meg kell látnom benne azt a lehetőséget, ami ott van legbelül, de még ő sem tudja magáról. És nem úgy, hogy megmondom neki, hanem úgy, hogy ő veszi észre saját magában, ő jön rá erre.

Ezért arra törekszem, hogy az ügyfelem horizontját tágítsam, hogy képes legyen több szemszögből, sok oldalról megfigyelni a helyzetet, a világot és saját magát is. Így lehetősége lesz arra, hogy rugalmasan alakítsa a viselkedését és ne kizárólag a megszokott ítéletei és reakciói befolyásolják, hanem a világ kínálta tervek tárházából választhasson a személyiségének és a céljainak megfelelően.

Gondolatbeli kalandozásokra hívom ügyfelemet a tanácsadáson, az pedig már a következő lépcsőfok, amikor ügyfelem eldönti, hogy kipróbálja-e ezeket a való életben. Először csak megnézzük személyiségünk részleteit, mintha egy ház tégláit vizsgálnánk, hogy melyik a legkönnyebben mozdítható és azt helyettesítjük egy másikkal. És így haladunk szépen, téglánként. Lesz olyan tégla is, amit nem kell mozgatnunk, mert úgy jó, ahogy van. Fontos, hogy ez is felismerjük és ne bontsunk le olyan részeket, amelyek szolgálnak minket, amelyek egyedivé tesznek és a természetünk gerincét alkotják.

A coaching célja, hogy az ügyfél képessé váljon arra, hogy saját maga is folyamatosan tágítsa a horizontját, hogy terveket és lehetőségeket fedezzen fel a világban, hogy gyengéden megkérdőjelezzen dolgokat, hogy folyamatosan fejlődjön és önállóan is abba az irányba tudja mozdítani az életét, amilyet élni szeretne. A coaching egy olyan gyakorlatias eszköz, aminek segítségével ez a változás belátható időn belül következik be, nem kell hosszú hónapokat várni, míg egy- egy probléma megoldódik vagy legalább részeredményeket láthatunk. A garancia erre, hogy a saját létmódunkat, viselkedésünket alakítjuk és nem arra várunk, hogy a világ és mások változtassanak.