top of page

Nem - miért olyan nehéz kimondani szülőként ezt a szót?

jan 17

4 min read

5

137

0

Sokat változott és folyamatosan változik a világ és a neveléssel kapcsolatos irány az utóbbi időben. A tekintélyelvű nevelést fokozatosan felváltotta egy engedékenyebb, egyre kevesebb szabályt felállító nevelési stílus. Nem csoda, hogy szülőként sokszor olyan nehéz, szinte bűntudatot keltő kimondani: nem. Nem - miért olyan nehéz kimondani szülőként ezt a szót?


Szülőként nem az a feladatunk, hogy a gyermekünk szemében minden percben népszerűek legyünk.

A gyermekek sok mindent megértenek, sok mindenben tekinthetjük őket partnernek, de ahhoz, hogy önállóan, felelősségteljesen és tudatosan hozzanak döntéseket, hogy kontrollt tudjanak gyakorolni önmaguk és a saját életük felett, rengeteg tapasztalásra, mintára és egy stabil, jól fejlett idegrendszerre van szükségük. Természetes dolog, hogy a gyermekek érdeklődéssel, kíváncsisággal fordulnak a világ és az új dolgok felé, hogy nem szeretnének lemaradni társaiktól, hogy legtöbbször a könnyebb ellenállás felé tartanak és nem képesek még hosszú távon gondolkodni és előrelátni, tervezni. Tekinthetünk partnerként a gyermekünkre, de nem mindegy, hogy mikor és miben adunk neki szabadságot és jogot az önálló döntéshez.

 

Szülőként nem az a feladatunk, hogy a gyermekünk szemében minden percben népszerűek legyünk, hanem az, hogy meghúzzuk a szükséges határokat, hogy saját maga ellen - akár a saját népszerűségünk árán - is megvédjük őt.

 


Senki nem fogja megtenni helyettünk - ezért olyan nehéz

Nem biztos, hogy a szülőn és a közvetlen családon kívül sok ember van a világban, akinek komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy a gyermek minél egészségesebb, teljesebb életet élhessen, hogy képes legyen megállni a saját lábán, hogy boldogan és elégedetten tekintsen az életére. Ehhez olyan szeretetre van szükség, ami gyakran abban nyilvánul meg, hogy távol tartjuk a gyermekünket valamitől, amire ő a legjobban vágyik, de ártalmas számára; olyan szeretetre, ami elviseli a pillanatnyi népszerűtlenséget, a dühöt, a hibáztatást, a zsarolást, a manipulációt, adott esetben a kirekesztést is.

 

Meg kell értenünk, hogy amíg a gyermekünk nem áll készen, hogy önállóan és belátással tudjon döntéseket hozni, addig ránk, szülőkre van bízva, hogy megvédjük az érdekeit és az értékeit.

 

Egyikünk számára sem könnyű az elutasítás következtében keletkező kellemetlen légkör, senki nem hallgatja szívesen, amikor gyermeke esetleg olyasmit ejt ki a száján, hogy nem szereti, mert nem enged meg neki valamit, vagy hogy ő a világ legrosszabb szülője. Tisztában kell lennünk vele, hogy ezek nem nekünk szólnak, hogy gyermekünk részéről ez nem egy átgondolt, megérlelt kinyilatkoztatás, csupán annak a következménye, hogy pillanatnyilag a vágyott célon kívül nem lát mást maga előtt és minden erejével és minden eszközzel igyekszik elérni azt.

Ez egy olyan munka - mert munka, hiszen nem lehet az aktuális kedélyünknek és hangulatunknak megfelelően végezni, hanem következetességre, kitartásra, tervezésre van szükség - aminek sokszor csak évekkel később érik be a gyümölcse és amit lehet, hogy sosem köszön meg nekünk senki. Az ember körülbelül 40- 50 éves korára tapasztal annyit és tud úgy ránázni az életére, hogy megértse, mi lehetett a célja a szüleinek és hogy lássa, nem mindig könnyű meghozni bizonyos döntéseket. Ha meg is fogan ez a gondolat az ember fejében, ritkán mondja ki.


Mi az, ami segíthet?

  1. Jogunk van egyszerűen nemet mondani, indoklás és ellenvetés nélkül. Azonban sokkal célravezetőbb, ha párbeszédet kezdeményezünk a gyermekünkkel. Ha pontosítjuk, hogy mi a kérése és hogy milyen vágyak, célok, elképzelések állnak mögötte, akkor könnyebben megérthetjük a kérését és akár arra is rájöhetünk, hogy van más, számunkra elfogadhatóbb mód és út arra, hogy teljesítsük azt vagy hogy az eredeti problémát orvosoljuk, ami miatt a kérés felmerült.

  2. Ha olyan kéréssel vagy kérdéssel érkezik hozzánk gyermekünk, ami elől teljesen elzárkózunk, akkor is célszerű elmagyarázni a hátterét, hogy megérthesse a mi helyzetünket, a félelmeinket, a felelősségünket a témában. Egy ilyen nyít, őszinte beszélgetéssel inkább megőrizhetjük a jó alaphangot kettőnk kapcsolatában és nagyobb esély van rá, hogy legközelebb is hozzánk fordul gyermekünk, mintha csak egyszerűen nemet mondanánk.

  3. Amikor olyan kéréssel fordul felénk gyermekünk, amit bizonyos feltételek betartása mellett, bizonyos kereteken belül támogatni tudunk, akkor is érdemes bevonni őt. Ha olyan feltételeket szabunk, melyek kölcsönösen elfogadhatóak, ellenőrizhetőek és betarthatóak, ha a szabályok mindenki számára világosak, akkor gyermekünk is nagyobb valószínűséggel tudja viselkedését abba az irányba terelni, hogy a megbeszélt keretek között mozogjon, illetve számára is kiszámíthatóvá válnak a tettei következményei. Ez számunkra segít megtartani a következetességet, számára pedig biztonságot ad és segíti a tájékozódást.

  4. Lényeges, hogy mindkét szülő ugyanazt az álláspontot képviselje és következetesen tartsa magát hozzá. Ha mégis módosítani szeretnének vagy megváltozik az álláspontjuk, azt először egymással kell megbeszélniük és csak utána kommunikálni a gyermekük felé. A gyermekkel való kommunikáció sosem helyettesítheti, kerülheti meg kettőjük egymás közti kommunikációját.

  5. Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. Mi is ismerjük legjobban saját magunkat és a gyermekünket és egyedül mi tudjuk meghatározni saját magunk számára, hogy milyen életminőségben szeretnénk élni. Ehhez kell alakítanunk az erőforrásainkat és a rendelkezésre álló egyéb eszközöket. Nem tartozunk mindenkinek elszámolással vagy magyarázattal az álláspontunkról, és nem kell, hogy másokat kövessünk olyan döntésekben, melyeknek nem ismerjük a hátterét, az előzményeit, a céljait és az alanyait, akikre vonatkozik.


Legyünk hitelesek és felelősek

Minél nehezebb elviselnünk az általunk kimondott nem súlyát és következményeit a gyermekünkkel és másokkal való kapcsolatainkban, annál biztosabb, hogy nem árt, ha ránézünk saját magunkkal való kapcsolatunkra közelebbről. Ha gondot okoz számunkra, hogy egy közösségben, a saját családunkban vagy a gyermekünk előtt vállaljuk és megvédjük az álláspontunkat, ami esetleg kevésbé népszerű vagy eltér a többségétől, bármikor megtehetjük, hogy változtatunk, oldva ezzel a feszültséget.

 

De nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a feladott elvek évek múlva visszaköszönnek majd egy tükörből, melyet a gyermekünk viselkedése és életmódja fog elénk tartani, és amibe akkor is bele kell néznünk, ha esetleg fájdalommal vagy megbánással jár.

 

Ezért ne hagyjuk, hogy akárki hatással legyen az álláspontunkra bizonyos témákban. Vizsgáljuk meg őket és ha úgy érezzük, hogy hitelesek, hogy összhangban vannak a családunk értékrendjével és támogatják azt, amilyen életminőségben élni szeretnénk, ha a gyermekünk érdekeit szolgálják és akár évek múlva is jó szívvel vállalnánk őket, akkor megéri kitartani mellettük.





Kapalyag Kitti

gyermek és ifjúsági coach


+36/70 608 7484

info@kidticoach.com

www.kidticoach.com

jan 17

4 min read

5

137

0

Comments

Share Your ThoughtsBe the first to write a comment.
bottom of page