top of page

A dolgozó nő anyasága – minden megoldható(?)

2024. aug 6.

4 min read

2

67

0

Mindannyiunk fejében él egy általunk ideálisnak vélt anyakép. Általában már a gyermekünk születése előtt kialakult elképzelésünk van arról, hogyan fogjuk nevelni a gyermekünket, milyen kapcsolatot alakítunk ki vele és hogy a többi szerepünket és kötelezettségünket hogyan hangoljuk majd össze az anyasággal.



Az anyaság és a munka közötti egyensúly megteremtése nem könnyű feladat. A kérdéshez való hozzáállásunkat alapvetően befolyásolja az otthonról hozott minta, ahogyan mi felnőttünk. Ha vannak olyan dolgok, amiken változtatni szeretnénk ehhez képest, akkor nincs könnyű dolgunk. A dolgunk akkor sem könnyebb, ha az otthonról hozott példát szeretnénk továbbvinni. A szellemiséget megőrizhetjük, de mindenféleképpen finomhangolásra lesz szükség, hiszen a világ rengeteget változott az elmúlt 20-30-40 évben. Más kihívásokkal és elvárásokkal állunk szemben mind a gyereknevelés, mind a párkapcsolat, mind pedig a munka terén, erőforrások, keretek és feltételek tekintetében egyaránt.

 

Amikor arról döntünk, mikor és milyen keretek között fogunk illetve tudunk visszatérni a munkába, sok múlik a körülményeinken és a lehetőségeinken, de a saját lelki hozzáállásunk is nagyban meghatározza, hogyan oldjuk meg ezt a kérdést.

 

3 éves kor alatt mindenképpen jobb a gyermeknek, ha az anyja mellett lehet. Ez természetesen nem jelent állandó jelenlétet – nem is szabad ezt jelentenie. Ahogy a gyermekünk csecsemőkorból átlép a kisgyermekkorba, úgy nő az egészséges távolság köztünk és gyermekünk között. Újszülött gyermekünk alig pár órára tud nélkülözni minket, de ahogy cseperedik és kezdi egyedül is felfedezni a világot, természetes igénye lesz arra, hogy hosszabb-rövidebb időre eltávolodjon tőlünk és egyedül is kipróbálja újonnan felfedezett személyiségét. Az lenne az ideális, ha egyre nagyobb teret és szabadságot tudnánk biztosítani gyermekünk számára a tapasztalásokhoz, a fejlődéshez, a világ megismeréséhez, miközben egy olyan biztonságos hátországot tartunk fenn, ahová bármikor visszatérhet megpihenni. Ezt sokszor könnyebb úgy kivitelezni, ha nekünk is van valami olyan dolog, amiben az anyaság mellett kiteljesedhetünk.


Az első és legfontosabb lépés, hogy anyaként fel merjük tenni magunknak a kérdést, hogy mit jelent számunkra a munkánk, mennyire vágyunk vissza a munka világába, melyek azok az áldozatok, amiket képesek vagyunk meghozni és hol húzódnak a határaink. Ugyanennyire fontos, hogy bátran vállaljuk magunk előtt a saját érzéseinket, vágyainkat és félelmeinket, amikkel találkozunk, mikor magunkba tekintünk ezeknek a kérdéseknek a boncolgatása során.


Nem az a fontos, hogy megfeleljünk a környezetünk támasztotta elvárásoknak, hanem hogy úgy alakítsuk ki a körülményeket, hogy se a gyermekünkkel és a családunkkal való kapcsolatunk, se a saját magunkkal való kapcsolatunk ne sérüljön. Ha mindenről lemondunk és a saját igényeinket ketrecben tartjuk, mert azt gondoljuk, hogy így tesszük a legjobbat a gyermekünknek, akkor egyrészt a gyerek sem kap igazi képet az életről és a felnőttek világáról, hiszen csak munkát, fáradtságot és önfeláldozást lát maga körül, másrészt óhatatlanul feltámad a lelkünkben az érzés egy idő után, hogy mi az, amivel a gyermekünk tartozik nekünk az áldozatért, amit érte vállaltunk, a dolgokért, amikről miatta lemondtunk.

 

Amikor a munka feltölt minket és a külön töltött idő után úgy érkezünk haza, hogy várjuk a gyermekünkkel közösen tölthető időt, kedvünk és türelmünk van hozzá és nem további kínos munkatöbbletnek éljük meg, akkor a gyerek sem lesz elárvult és elhanyagolt.

 

Amikor viszont minden területen egyedül és erőnkön felül akarunk teljesíteni, próbáljuk bebizonyítani önmagunknak, a férjünknek, sőt az egész társadalomnak, hogy mennyire jól összeegyeztethető a munka és az anyaság, törvényszerű, hogy összeomlunk.


Bármekkora örömet okoz a munkánk, bármilyen korrektül bánik velünk a cég, ahol dolgozunk, bármilyen hűséges vendégkört építünk ki vállalkozóként, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az ilyen jellegű kapcsolatoknak az egyik legfontosabb elve a pótolhatóság. Ez nem azért van, mert az emberek szívtelenek vagy önzőek. Természetes dolog, hogy nem állhat meg egy cég működése azért, mert valaki szabadságra megy vagy végleg távozik a cégtől. Előfordulhat, hogy még évek múlva is úgy emlegetnek minket, mint a legjobb kollégát, legjobb partnert, de helyettesíteniük kell minket egy másik emberrel.

 

Egyedül az emberi kapcsolataink olyan természetűek, hogy az érzelmek és a másik személye utáni vágyódás képes felülírni az érdeket és a józan megfontolást is.

 

Jó példa erre, amikor a gyereknek hiányzik valaki a családból. Lehet, hogy a többiek pont ugyanolyan vagy még sokkal finomabb vacsorát készítenek, a kedvében járnak, játszanak vele, de neki kimondottan az az egy személy hiányzik, pont arra az egyetlen emberre van szüksége akkor és ott, őt nem pótolhatja senki. Érdemes mérlegre tennünk ezeket a dolgokat, amikor olyan szituációba kerülünk, hogy nélkülözhetetlennek tűnünk egyszerre több helyzetben is és nehéz a választás, hogy hol legyünk jelen.


Amennyire fontos, hogy őszintén magunkba nézzünk és legelőször egyedül, magunkban tisztázzuk az érzéseinket a munka és az anyaság kapcsolatát illetően, legalább annyira fontos, hogy beszéljünk erről a családunkkal. Mi nők hajlamosak vagyunk arra, hogy túl sok mindent vegyünk a vállunkra és ezt néha csak akkor vesszük észre, amikor már összeroskadunk a teher alatt.

 

Nem kell mindent egyedül megoldanunk. Kérjük ki a férjünk, a gyermekünk véleményét is a témában, kérjük őket, hogy beszéljenek nekünk az érzéseikről, az ötleteikről a kivitelezést illetően, hallgassuk meg az esetleges aggályaikat.

 

Mi is mondjuk el nekik őszintén, hogy mi hogyan képzeljük el a mindennapokat a munka mellett és hogy miért fontos nekünk a támogatásuk. Egy egészen pici gyerekkel is meg lehet, sőt meg is kell beszélni ezeket a dolgokat, azon a szinten, ahol ő éppen tart az életben. Előfordulhat, hogy a családunk eleinte nehezen érti meg a döntésünket, de ha hosszú távon azt látják, hogy a jól mennek a dolgok a mindennapokban, hogy önazonosan vagyunk jelen mindegyik szerepünkben, hogy egy olyan anya tér haza, aki elégedett és hasznosnak érzi magát, aki örül, hogy végre velük lehet, az eloszlatja majd a félelmeiket. Ha pedig elsőre nem is sikerül úgy minden, ahogyan azt elképzeltük, akkor van lehetőségünk korrigálni, változtatni. Minden csak kommunikáción, összehangoláson, nyitottságon és az egymás iránti tiszteleten és szereteten múlik.


Kapalyag Kitti - gyermek és ifjúsági coach


Kapalyag Kitti

gyermek és ifjúsági coach


+36/70 608 7484

info@kidticoach.com

www.kidticoach.com

2024. aug 6.

4 min read

2

67

0

Comments

Share Your ThoughtsBe the first to write a comment.
bottom of page