Az én történetem

2010-ben szereztem közgazdász diplomát a Külkereskedelmi Főiskola nemzetközi gazdálkodás szakán. A Németországban töltött szakmai gyakorlatom során kristályosodott ki bennem, hogy a logisztikában szeretnék elhelyezkedni és az is, hogy ezt itthon, Magyarországon szeretném megtenni. 14 izgalmas évet töltöttem a tengeri konténeres szállítmányozás világában, miközben rengeteget tanultam, legfőképp magamról. Számomra a munka is az élet azon területei közé tartozik, amibe teljes személyiségemmel bevonódom. Fontos számomra, hogy hasznosnak érezhessem magam, hogy fejlődhessek, hogy kihívást jelentsen és hogy úgy érezzem, energiát szeretnék belefektetni. 

​

Az utóbbi időben egyre nagyobb dilemmát okozott számomra az érzés, hogy a belső értékrendemet tekintve, nem teremtek értéket a munkámmal. Mielőtt megismerkedtem az ontológiai coachinggal, a coaching egy megfoghatatlan dolog volt számomra. Az ontológiai coachingban találtam meg azokat a tudományos és szakmai alapokat illetve kereteket, amelyekre a szabálykövető, racionális oldalamnak szüksége van, mindemellett képes olyan szabadságot és kreativitást nyújtani, ami lelkesít és szellemileg táplál engem. 

​

Magától adódott, hogy a sok terület közül, amivel a coaching foglalkozik,

a gyermek és ifjúsági coaching lesz az, ami a legtesthezállóbb számomra. A gyerekek még alakulóban vannak, nincsenek kőbevésett gondolataik, viselkedésmintáik; kreatívak, mernek próbálkozni és adni és sok szempontból szabadabbak, mint a felnőttek. Ugyanakkor azt is gondolom, bármennyi idős legyen is az ember, van bennünk legbelül valaki, aki soha nincs készen. Mindig változik és alakul, mint a gyerekek. Véleményem szerint pontosan ez az élet értelme: folytonos átlépésben lenni, nem félni, önmagunkat meghaladni és bátran próbálkozni. Nekem ebben segít a coaching.